Furcsa hétköznapok

Hát pár napig nem írtam. Szenvedek, de olyan nagyon.. a lábam nem az igazi..jó volna ha lekerülne a gipsz és mehetnék vissza a saját kis kuckómba.:(
Amúgy a péntekből nem lett semmi.. csak 1 nyanvadt napot kértem.. mármint hogy inkább szombaton jöjjön.. azóta csend.. elegem van abból amit csinál, így egyszerűen csak nem akarok vele foglalkozni.. én 10 napot vártam… ő egyet se bírt és besérült..hja? így járt.. szóval ennyit a kedvesről.. persze bánt.. mert úgy néz ki nekem nem jár ami neki igencsak.. de mindegy.. alapvetően minden szentnek maga fele hajlik a keze szomorú, de saját maga igazolta, mennyire nem ,,jó” társ lenne.. a folyamatos eltünedezései, meg a hangulat ingadozásai… és a magyarázatai… húú.. és tuti van nő aki ezt még nálam is jobban elhiszi, ebben biztos vagyok.:) mi lett volna ha valóban minden szavát elhiszem?? jobb ha bele sem gondolok.. .szóval a lábam fáj, eszméletlenül.. anya az agyamra megy… és szívem szerint simán kiugranék az ablakon, ha nem földszinten lennénk:) Tudom, hogy jó szándék vezérli, de tényleg kiakaszt azzal, hogy kopogás nélkül jön megy a szobámba, hogy turkál a holmiim közt a megkérdezésem nélkül és még sorolhatnám.. persze tudom, hogy semmi olyan nincs a háttérbe, de azért az agyamra megy:)
Apu szokás szerint melózik, az lesz fura ha egyszer nem így lesz… öcséim meg minden fele.. na jó csak két fele tudnak menni, mert ketten vannak, de mennek is két fele rendesen. Én pedig a gipszel megspékelt szobafogságomat töltöm, mint annak idején gyermekként.:) Valaki menekítsen meg:)))))

Azért nem hiába mentem világgá pár éve a leány szobából. A rossz választásaim következményeként a családom sokkal komolyabb figyelemmel viseltetik érzelmi hogylétem felől , minthogy az nekem jól esne. 🙂 Barátnőm este érkezett, nagy lopva, mint bakfis korunkban kuncogva elő húzta kis pulcsija alól az üveg Eristoffot..
– Iszunk. – jelentette be ellentmondást nem tűrő hangon, bár azért nem mondanám, hogy akartam volna tiltakozni. A lábam kikészít és a pasi is, bár ugye vele végeztem, de azért kellemetlenül érint a tény, hülyére vettek. Nem szeretem ezt az érzést, de igazából kár bármit is éreznem és ha ehhez az kell, hogy a pohár fenekére nézzek, akkor bizony inni fogok. A gipsznek köszönhetően csak ketten iszunk, de legalább nem ökör iszik magában szindrómát produkálok. Hamar fejre állunk, mert egyikünk sincs épp hozzá szokva az italhoz. Bölcsek leszünk.. és okosságokat mondunk egymásnak, jókat nevetünk.. egyszer csak barátosném bejelenti…
–Neked nem kell pasi, hogy boldog legyél.. mindig irigyeltelek, hogy akármit csinálsz is figyelnek, felfigyelnek rád. .  ha fejre állnál is tapsolna valaki..- elgondolkodom ezen, mázlista volnék tényleg? Valóban lenne bennem bármi, amit esetleg egy ember is képes lenne huzamosabb ideig szeretni? Nem. Rámosolygok.
– Tudod én nem hiszem..  – nyögöm két könnycseppet elmorzsolva.. – hosszabb időn keresztül senkinek se bírok érdekes maradni.. ez pedig gáz..- elnevetem magam.. ki a nyavalyát érdekel? Ma még engem sem. Nem akarom magam sajnálni, minek? Nem lehet mindenkinek mindenhez szerencséje, nem lehetek mindenben tökéletes.. és bevallom gyakran úgy érzem, csak azért akarok valakit mert ez a társadalmi elvárás.. férjhez menni, gyereket szülni… mindez követelés egy nővel szemben. Lehet eleve a belém nevelt tudat, ami idegesít és elmagányosít… persze akarnék gyermeket, de nem bárkitől. Szeretnék szeretni is, de NEM akárkit, hanem azt az embert aki egésszé tesz, akinek a hibái is szerethetők és aki képes engem is szépnek látni a tökéletlenségemben is… összetett…de mégis valami ilyesmire vágyom. Némi tiszteletre és őszinte szeretetre szerelemre.. 

Persze az ismerősök között van, aki azt mondja egy langymeleg kapcsolattal is be kellene, hogy érjem.. mármint a majd megjön a szerelem kategóriájúval, csakhogy nekem az nem megy.:( akiben nincs meg az első pillanatban a vonzerő, az iránt később sem fogok érezni semmit. .és ettől még ő sem és én sem vagyok rossz ember, csak nem működik a kémia közöttünk..

– Tudod Zsolti elveszi azt a kis csitrit..- jelenti be barátnőm és elbőgi magát.. ketten bőgünk..

Na így telt a tegnap este.. csupa szív csajok, össze – vissza tört leány álmok közt hevertek egy leány szobába és siratták magukat.:)

Ma pedig fél józan állapotban össze nevettünk…

Kit érdekelnek a pasik?:) Mi még mindig itt vagyunk és itt is leszünk egymásnak:D

Kellemes ebédet és szép vasárnap délutánt:)

vacak:P

Nézem a telefonom.. már tegnap este is kerestem és kezd betelni a pohár.. egy ideig remekül játszom az alkalmi hülét, de egy idő után már nem igazán van hozzá kedvem.. és most már nem akarom, hogy azt higgye.. .fogom magam aztán laza csuklóval eldobom a telefont. Az ágy másik sarkán landol, képpel lefele.. ,,nesze” fut végig agyamon a gondolat és elégedetten el is vigyorodok.. nincs mese és eztán nem is lesz.. Kapott esélyt többszörösen kamuzott és most már nem érdekel milyen lélekfacsaró történettel állít be.. bár már be sem kell állítania, mert a számát töröltem, névtelent meg elvből nem veszek fel.. innentől halott az ügye.. Megértem mindenki rossz passzát, talán mert én is voltam lelkileg nagyon mélyen és voltak barátok,akik megértettek, elfogadták és támogattak még akkor is…NA DE.. ha csajt, nőt akarunk felszedni, akkor legalább picit legyünk pozitívabbak… bár lehet én vagyok túl komoly elvárásokkal mások fele.. de ha valakivel ismerkedem, akkor megpróbálom megismerni és nem lépek le a térképről folyamatosan, mert lelki kínok ,,gyötörnek”. Talán azért, mert ezzel pont azt a hatást érik el a másiknál, hogy igazából baromira nem kell… én most ezt érzem.. nem kellek.. de nem baj, volt már ez így.:) édes és aranyos, de a t.. tele vele.. sírjon egy sarokba tovább egyedül, aztán majd keressen ha kisírta magát.. részemről ennyi…

Apa jött, látott és haza hozott..mint anno a kórházból a születésem után 34 évvel ezelőtt. Mázlis vagyok. Mindig imádott, mindig ott állt mellettem a családom, akár anyagi, akár lelki, akár bármilyen támogatásra volt szükségem.. velem voltak a legnehezebb napokban és akkor sem mondták, hogy menjek a sunyiba, mikor más szülő talán megtette volna. Sok a gond velem mióta megszülettem… és mégis..Minden tisztelet megilleti a szüleimet. MINDEN! Az a lelki libikóka amin én fél nap alatt keresztül tudok menni.. a világ megváltó gondolatokból a világvégi nagy katasztrófákig.. na ők képesek követni… és mindig tudták mikor, mit kell mondani.. éreztetni.. sírtak is velem ha épp az kellett és nevettek a favicceimen is…Szóval itthon vagyok a leány szobába.:) Köszönöm a szüleimnek ,hogy szeretnek.

És tiszteletem minden szülőnek aki gyermeket nevel.:)

Kellemes hétvégét.:)

vacak

Nem tudom ki, hogy van ezzel, de bizony vannak olyan barátok, akik úgy el tudnak tűnni, hogy aztán 1000 évig is kereshetnénk mégsem bukkannánk rájuk,míg ők nem akarják. Az én kedves, jó barátom pont ilyen. Úgy lép le a színről, sokszor egy átdumált nap és éjszaka után, hogy ember legyen a talpán aki megtalálja… szóval nem könnyű vele, mert nem itt lakik a szomszédba.. telefon, mail, munkahelyen keresés..általában ez a sorrend, persze sehol semmi. eltűnik mint kámfor, tőle tanultam meg, hogy nem az a lényeg, hogy mint barát folyamatosan valakinek a nyakán üljek, hanem ,hogy akkor jelenjek meg mindig mikor kellek.. csakhogy ennek az eltünedezésnek megvan a hátránya is.. Pontosan az, hogy az ember biza igen is idegeskedik, mi lehet vele, rendben van e? Nos a pasi ugyanez.. eltűnik fél napra, aztán elő kerül.. kezdem meg, át, össze és vissza gondolni magam.. alapból sem tudom mi van, így kétlem, hogy nagy nehézség lenne, hogy még jobban össze keverjenek, tegnap pld ilyen nap volt, de még én sem voltam egyenesben így annyira nem is bántam. Ma viszont hajnali 4 óta folyamatos ébresztésben voltam és bizony 9 kor már fel is keltem. A nap hét ágra süt..és rádöbbentem szeretem a napfényt, szeretem mikor melegen beragyog az ablakon.. az embernek más még a hangulata is. Az erkélyen reggeliztem. Néztem, ahogy pár ember félig meddig rohan az utcán. A lábam miatt én kiestem ebből a tevékeny tömegből. (amúgy fáj, nem tudom ez mennyire normális, de szerintem semennyire) Úgy döntöttem a hétvégén haza pakolok… segítséggel, egyedül ugyanis elég döcögős volna és ha őszinte akarok lenni kicsit kivitelezhetetlen. 

Az hiszem amúgy, hogy szerelmes vagyok, de még nem tuti.. ez amolyan pillanatnyi elmezavar, amiből néha még kizökkenek, ami azt mutatja gyógyítható, józanítható állapotban vagyok.. de néha elhiszem amit mond.. és néha jó lenne elhinni… persze tudom, előbb – utóbb kiderül mindenről, hogy hazugság, de most jó azt érezni, hogy lehet, ki tudja és talán:) Szóval józan szerelmes vagyok.

Zsuzska néni telózik, hogy siessek, mert fene mód megszokott engem, úgyhogy beszéljem meg a lábammal, hogy kapja össze magát és kész.:) Megteszem a tőlem telhetőt.:)

Kellemes napot és hétvégét kívánok mindenkinek:)

vacak

Agyonstrapált a lelkem.. nem mindig hiszek abban, hogy valóban élek.. néha egy -egy nap után hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy csak vegetálok.. a lábam meg hasogat, de annyira.. sírnék, néhány könny biza le is csordul, kemény vagyok, de már sok…

Talán megingott bennem az elhatározás.. A tegnapi pillanat.. nem szabadott volna találkoznunk… még nem voltam rá kész.. még nem voltam kész arra, hogy lássam.. szerintem ő sem. De az a pillantás elég volt ahhoz, hogy egy egész napot rommá verjen… szerettem? Nem, ő sem engem, ez nem azért volt kettőnk között mert akartunk, hanem mert szükségünk volt egymásra.. akkor.. és talán most is kellenénk egymásnak.. de csak rosszat és érzéketlenséget és sebeket hoztunk egymás életébe… a rossz  meg kinek kellene.. tudom azt is, hogy sokkal többet megtett értem mint amit akkor felfogtam.. csak épp lefele húzott én meg nem bírtam ott lent abban a fullasztó érzéketlenségben. Nekem kellett a napfény és az is kell hogy fájjon, belém marjon..talán mert tudom, utána lehet jobb, lehet szebb és hogy utána még akármi megtörténhet..igen, nekem kellett az, hogy tudjam még bármi lehet, neki pedig nem.. én voltam a hálátlan.. tény.. nem tagadom, nincs is miért.. akkor és ott kellett nekem az a tapasztalat amit adott, de hamar rájöttem arra is az élet nem olyan amilyennek ő látja..láttatja.. vagy csak simán én szeretném színesbe látni..nem csak tompán és ködösen… 

Közben várok.. várom, hogy jelentkezz. Tudod már nem vagyok olyan biztos magamban. Közeledik  a nap és a vagányság pillanatról- pillanatra mászik ki belőlem.. de még tartom magam.. te mire gondolsz most? Tudod nézem az arcod, miért nincs mosoly a szádon? Miért nem csillog a szemed kedves? Hm?

Szép napot mosolygósat, vidámat és szeretettel telit… és mindenki aki haza tér a családjához mutassa nekik mennyire fontosak 🙂

vacak

Halkan és lopva érkezik a reggel. Megszokott rutin szerint ébredezem, a felerősödő forgalom zaja beszűrődik az erkély nyitott ajtaján, valaki kiált valakinek egy kamion elhúz az épület előtt és kürtöl, jelezve tényleg ideje kinyitnom az állítólag fantasztikusan szép ; ) szemeim. Pf.. na igen. ..meg nem. Nem sok kedvem maradt.. de az is furcsa, hogy bármennyi is van. Akik hosszú ideje ismernek, pontosan tudják, hogy mennyire nem vagyok önmagam.. bár ennyi idő után, már abban sem érzek semmi kivetni valót ha ez a számomra is idegen én lennék. Na és persze sokan már így ismertek meg.  

Kb másfél éve kiveszett belőlem minden. Komolyan. Azt hittem előtte, hogy én csak úgy tudok élni, ha mindent intenzíven megélek.. legyen az szeretet, szerelem, veszteség, fájdalom vagy akármilyen fajta inger ami a kis világomba betörve engem is megérint.. valami másfél éve történt.. azt gondolom túl sok jött össze, mert egy reggel arra ébredtem szeretnék, de nem tudok sírni, nevetni, szeretni… elmúlt .. és tartott a helyzet nagyon nagyon hosszú ideig és szenvedtem tőle..Volt egy rövid kapcsolatom ebben az érzéstelen ,,életemben”. Ő legalább annyira ha nem jobban érzéketlenné tette magát az élet dolgai felé.. talán ha hosszabb ideig vele maradok örökre olyan érzéketlen maradok.. furcsa csak úgy nézni mindent kívülről. Igen, megtaláltam a szót..ELIDEGENEDTEM az élettől, az érzésektől. Magasról le.. mindent ami fontos kellett volna, hogy legyen.. a sírás sem hatott meg, ahogy egy szerelmi vallomás is csak annyit váltott ki belőlem aham… hosszú másfél év úgy, hogy nem tudsz szeretni, nevetni se sírni.. bár gyakran azt veszem észre, hogy nagyon régi önmagamhoz képest még mindig nagyon ridegen konstatálok egy- egy más számára kellemetlen, fájdalmas vagy épp nagyon is érzelmes pillanatot.. Nem érezni boldogságot, örömöt, szeretetet, vágyat, fájdalmat…nincs rosszabb ennél.. a születés napi bulimon csak úgy tettem mint aki örül és már majdnem bele haltam és csak azért imádkoztam, hogy legyen már vége, hogy letörölhessem arcomról azt a bájmosolyt amit magamra aggattam mások kedvéért… rettenet volt.. 

Azóta annyi változott, hogy már néha érzek. Soha nem leszek olyan mint voltam. Soha. Ezt pontosan tudom. Soha nem leszek már az aki mások megkímélése végett inkább magán hagyja az ostort csattanni és az sem leszek már, aki mindig minden helyzetben az empátiáját veszi elő mielőtt megszólalna.. nem lettem jobb. Sőt!! Rossz fele változtam. Fele annyira ismerem a kegyelmet, mint előtte.. nem is szeretnek annyian, de ez vagyok. Most ez. Az a kis rövid affér csak azt a kegyetlen énem erősítette… és most a kegyetlen énem látta a kegyetlen másik felét és megdobbant benne a felismerés.. nézett én is őt, aztán elment.. majd, majd, majd még találkozunk. Addig meg csak lesz valami..

vacak

Hosszú volt az éjszaka, az ügyeletes orvos meg normális. Néha ők is hibáznak;) vagy egyszerűen nem tudott ellenállni a humoromnak, mert nevetős vizsgálatot hoztunk össze..Keveset aludtam, azt nagyon rosszul. Most meg csak pislogok és nézek ki a fejemből. Megittam a reggeli kávém, ami nélkül az ébredés nem is volna ébredés. A szomszéd srác becsönget és a gyere invitálás nélkül a lakásba terem.
–Helló, mi újság? Megyek boltba kell valami? Sietek vissza.. két perc alatt megfordulok.. Hm.. jól vagy? Hogy aludtál? – csodálkozva nézek rá.. mindig ennyit kérdez vagy csak most? És egyáltalán mindig ennyire pörög. Olyan fáradt vagyok, hogy ez az ő elevensége most nekem fáj. Elmosolyodik.
-Jó tudom, már mondták, hogy ma fura vagyok, de úgy érzem tele vagyok energiával. – Ezt felhúzott szemöldököm miatt jelentheti ki, de elnevetem magam.
–  És ahogy látom gondolat olvasó is lett belőled az éjszaka. – elvigyorodik és kacsint.
– Tom, hogy rólam álmodsz és éjszakánként a vágy már aludni sem hagy..- sejtelmes nézést próbál produkálni.. de inkább valami kis grimasz lesz belőle.. aranyos. Adok neki ezért a látott ,,képért” egy listát. Ahogy kimegy hallom, hogy dúdol. Lehet elvonzotta éjszaka az összes energiámat a nagy ,,vágyódás”, mindenesetre akárhogy iparkodom, még mindig ott tartok ,hogy mindenem fáj. A doki szerint normális, én viszont harmat gyengének érzem magam és rettenetesen fáradtnak. Az ágyra nézek.. aludni kellene még és nem boncolgatni az életet..

Az éjszaka először jutott eszembe, hogy bizony fáj a magány, hogy nincs kinek azt mondani, hé légyszíves segíts.. persze a szomszéd reggel megtalált volna, de akkor is.. kezdtem megérteni mit mondott hétvégén anya és kezdtem rájönni, hogy talán valóban igaza is volt.
Amúgy szerintem nincs az az ember, aki megérdemelné, hogy egy egész életet keljen egyedül leélnie, mindenkinek meg kellene találnia a legmegfelelőbb partnert, akivel boldog tud lenni. Miért? Mert társas lénynek születünk és a sok menő sztereotípia ellenére a magány és egyedüllét akkor is csak az ha rengeteg barátja van az embernek.. mondhat bárki bármit egy haverom sem pótolja pld azt, hogy valakihez éjszaka csak úgy hozzá simuljak, hogy érezzem a teste melegét, halljam a lélegzetét… szóval lehet divatos a szingli életvitel.. de szerintem aki azt mondja teljes tökéletességében minden pillanatot ki bír benne élvezni és soha sem jut eszébe többre vágyni… Na azt nehezen hiszem el.. és így egy év után azért már szingli -két megéltem ezt azt…

Hallottam valamit egy régi ismerősömről és szeretném ha megtalálná az életben azt amire vágyik… hogy ez hogy jön ide? Nem tudom, de eszembe jutott.:)

Kellemes napsugaras napot és sok boldog pillanatot mindenkinek mára:)

vacak

Szeretném, még így lefekvés előtt elmondani neked mennyire fontos vagy.. de ezt valahol te is kell, hogy érezd.. kellett hogy érezd tegnap… még akkor is, ha esetleg ,,keményebb” is voltam. Megijesztesz, azzal amit a felszínre hoztál. Annyira megszoktam már a magányt, hogy bármilyen pasi mellett elmegyek csak úgy, anélkül, hogy akár csak eszembe jutna, hogy jó lenne ha vele lehetnék… te meg a világ másik felén ott vagy és megmozdítottad a szívem, megérintettél érintés nélkül és úgy loptad a hangod és a személyiséged a napjaimba, hogy szinte észre se vettem, viszont olyan természetes vagy számomra mintha mindig is lettél volna.. ez pedig igenis megijeszt.. nem akarok sebezhető lenni ismét. Nem akarom oda adni a szívem, hogy valaki esetleg össze törhesse, mert persze minden szilánk vissza kerülhet a helyére ..mindent meg lehet ragasztani, de minden törés után valahogy kisebb, gyengébb és bátortalanabb lesz az a szív.. szóval félek..félek és igenis szeretlek.

És nem akarom elveszíteni ezt az újfajta varázst sem, amit magaddal hoztál.. azt a másfajta embert amivé lettem általad. Mintha újra színes lenne a világ, mintha újra erőm volna hinni.. Hát ne törd darabokra ezt a képet.. mert tényleg bátorság kell ahhoz , hogy ennyire adjam neked magam.

A lábam meg fáj… nem is akárhogyan, a lázam felszökött éjszaka van, be kellene menni az ügyeletre, mert valami nagyon nem frankó.. remélem hajnalig kibírom ..

Ma reggel nem ébredtem a város zajára.. csend volt, csak a fejem fáj.. meg a lábam, de olyan szinten, hogy csak sírnék,minden belém nevelt szégyen érzet nélkül.. tegnap rájöttem valamire.:) Soha nem voltam türelmes ember.. a türelem az a dolog, ami belőlem valahol félúton kiveszett. Miért? Talán mert nem értékelték bennem, mikor még megvolt? vagy mert arra ,,nevelt” az élet, hogy csak menni kell és menni menni előre ,míg van bennem erő és még utána is.. hogy ha kell mindent mozgasson meg az ember a cél elérése érdekében… vicces.. nem is vicces inkább fájdalmasan fájó.. annyit küzdöttem már.. de annyit.. és most itt vagyok.. azt érzem se értelme, se haszna nem volt. Van egy volt férjem, vagy egy volt vőlegényem vannak múltbéli kapcsolataim… még szerencse, hogy küzdöttem.. az a tipikus nesze semmi fogd meg jól szituáció az egész életem.:) És még így sem érzem azt amit kellene, hogy lefekszem a földre és hagyom, hogy eldübörögjön mellettem az élet. Még mindig nem tudom feladni, még mindig megyek előre / oké, azért per- pillanat a gipszel inkább csak mászok, de mégis../

Szóval kedves.. Neked írok, mert megígértem, hogy írni fogok ,de igazából már elmondtam mindent, haragudtam is.. meg utáltalak is.. meg szerettelek volna megölelni is.. meg szerettem volna azt mondani menj a.. és aztán szerettem volna, hogy maradj… és most már egyvalamit tudok.. nekem 12.

Barátnőm a fejét fogja, röhög.. nem , nem viccelek, fetreng a röhögéstől.. na mit várjon az ember az ellenségeitől ha a barátai is ilyenek?? 🙂
-Te akkora egy lökött vagy!- sikkant fuldokolva..két kacaj között.. van benne valami báj, valami ami miatt évekkel ezelőtt annyira megszerettem őt.. talán az egyik hogy soha sem hízelgett, mindig megmondta az igazat, akkor is ha nekem nagyon fájt..soha nem csapott be és tőlem is csak ennyit várt..
– Ne röhögj!- morranok rá, egyrészt mert félig ráfekszik a lábamra, félig mert haragszom, első sorban magamra.. van humorom, az aki velem kezd kösse fel a gatyáját…:) humorérzék és kellő tolerancia nélkül minden ügy halott. DE, azért most magamon is túl tettem.. legalábbis ezt érzem. Ami nem baj, csak nem is olyan fantasztikus a képlet amit ez által mutatok.. persze el lehet fogadni ilyennek , de végig gondoltam.. én nem akarok ilyen lenni.
–Olyan vagy ,mint valami kis idióta tini, aki életében először bele esett a királyfiba, akiről kiderül, hogy ember és nem is fehér színű a lova..- felhúzott szemöldökkel rámeredek és elnevetem magam..ki a nyavalyát érdekel az a ló? mindig érdekelt, hogy a mesékben miért mindig valami nagy fehér pacin száguld a királyfi megmenteni a hercegnőt… engem nem a ló érdekel.. és nem is kell, hogy korona legyen a pasi fején.. minek, a haja színe se szeretném ha szőke lenne..bár persze lehet, de nem ezek a lényeges dolgok..

Kedves… a szeretlek szó fontos.. a szeretlek szót nem szabad csak úgy mondani, hogy érzékeltesd az érdeklődésed.. a szeretlek szót csak akkor szabad mondani, ha úgy érzed, ha ott bent a szíved, a lelked ezt súgja.. ha ránézel valakire és azt dobogja a szíved, hogy igen, igen igen , igen… na akkor, csak akkor szabad azt a becses szót használni. Nem szabad elcsépelni és mondani fűnek – fának, de még bokornak sem..:)

Nekem 12 .  Neked egy híján talán 13 és van akinek ez semmi.

Barátnőm nevet.. Rápislantok.. na jóó… tuti horror lesz ma..:)

Olvastam egy bejegyzést, arról, hogy mert a nők csak azt tudják mit nem akarnak.. szerintem.. kissé soviniszta a hozzá állás. Miért baj, hogy merít valaki a tapasztalatiból és nem akar mondjuk ismételten megvert, elhanyagolt , megcsalt..és hülére vert élettárs ne adj isten feleség lenni??? Valóban olyan nagy ,,baj” volna, hogy tanulunk a hibáinkból? 

Amúgy ma már nem érdekel, mi van. Levelet írok NEKI.

Majd, most viszont akörül forognak a gondolataim, hogy talán anya arra készül, hogy kikészítsen teljesen. Már vagy 20-szor hívott, hogy átjön. Mondom neki nem kell, de csak erőlteti.. pedig most épp díjaznám a magányt. Az a kis magán életet, amiben ugyan nincs titkolni való, de szeretném egyedül élvezni azt, hogy vagyok,lehetőleg családi támogatás nélkül..

Barátnőm Ausztriából hív, jó buli volt kint ragadt:S Na ná, hogy erről lemaradtam.. 🙁 csak kerüljön le rólam ez a vacak, tuti olyat bulizok, hogy egy egész hét szabit kell miatta kivennem. : )

Szóval kedves Lovagom. Írni fogok neked ma egy levelet, de előbb végig gondolom, hogy frappáns legyek. Nem érsz el telefonon, mert úgy teszek ahogy te.. az egyiket átirányítottam pripócsra xy tuti örülni fog neked. A másikat pedig offline- re tettem…nesze írj sms-t pár hét szünetre mentem. : ) Nincs türelmem kivárni, mennyit mersz hazudni mielőtt kiderülne, hogy hazug vagy…persze ez nem kritika..csak vártam volna azt, hogy őszinte ember őszinte választ kap. De nem kaptam. Hazug, semmit mondó és semmit sem értő emberrel meg még ha szexi is, nem tudok, nem akarok semmit sem kezdeni. 

Kellemes vasárnapot mindenkinek:)

puszi: vacak