Ma reggel nem ébredtem a város zajára.. csend volt, csak a fejem fáj.. meg a lábam, de olyan szinten, hogy csak sírnék,minden belém nevelt szégyen érzet nélkül.. tegnap rájöttem valamire.:) Soha nem voltam türelmes ember.. a türelem az a dolog, ami belőlem valahol félúton kiveszett. Miért? Talán mert nem értékelték bennem, mikor még megvolt? vagy mert arra ,,nevelt” az élet, hogy csak menni kell és menni menni előre ,míg van bennem erő és még utána is.. hogy ha kell mindent mozgasson meg az ember a cél elérése érdekében… vicces.. nem is vicces inkább fájdalmasan fájó.. annyit küzdöttem már.. de annyit.. és most itt vagyok.. azt érzem se értelme, se haszna nem volt. Van egy volt férjem, vagy egy volt vőlegényem vannak múltbéli kapcsolataim… még szerencse, hogy küzdöttem.. az a tipikus nesze semmi fogd meg jól szituáció az egész életem.:) És még így sem érzem azt amit kellene, hogy lefekszem a földre és hagyom, hogy eldübörögjön mellettem az élet. Még mindig nem tudom feladni, még mindig megyek előre / oké, azért per- pillanat a gipszel inkább csak mászok, de mégis../
Szóval kedves.. Neked írok, mert megígértem, hogy írni fogok ,de igazából már elmondtam mindent, haragudtam is.. meg utáltalak is.. meg szerettelek volna megölelni is.. meg szerettem volna azt mondani menj a.. és aztán szerettem volna, hogy maradj… és most már egyvalamit tudok.. nekem 12.
Barátnőm a fejét fogja, röhög.. nem , nem viccelek, fetreng a röhögéstől.. na mit várjon az ember az ellenségeitől ha a barátai is ilyenek?? 🙂
-Te akkora egy lökött vagy!- sikkant fuldokolva..két kacaj között.. van benne valami báj, valami ami miatt évekkel ezelőtt annyira megszerettem őt.. talán az egyik hogy soha sem hízelgett, mindig megmondta az igazat, akkor is ha nekem nagyon fájt..soha nem csapott be és tőlem is csak ennyit várt..
– Ne röhögj!- morranok rá, egyrészt mert félig ráfekszik a lábamra, félig mert haragszom, első sorban magamra.. van humorom, az aki velem kezd kösse fel a gatyáját…:) humorérzék és kellő tolerancia nélkül minden ügy halott. DE, azért most magamon is túl tettem.. legalábbis ezt érzem. Ami nem baj, csak nem is olyan fantasztikus a képlet amit ez által mutatok.. persze el lehet fogadni ilyennek , de végig gondoltam.. én nem akarok ilyen lenni.
–Olyan vagy ,mint valami kis idióta tini, aki életében először bele esett a királyfiba, akiről kiderül, hogy ember és nem is fehér színű a lova..- felhúzott szemöldökkel rámeredek és elnevetem magam..ki a nyavalyát érdekel az a ló? mindig érdekelt, hogy a mesékben miért mindig valami nagy fehér pacin száguld a királyfi megmenteni a hercegnőt… engem nem a ló érdekel.. és nem is kell, hogy korona legyen a pasi fején.. minek, a haja színe se szeretném ha szőke lenne..bár persze lehet, de nem ezek a lényeges dolgok..
Kedves… a szeretlek szó fontos.. a szeretlek szót nem szabad csak úgy mondani, hogy érzékeltesd az érdeklődésed.. a szeretlek szót csak akkor szabad mondani, ha úgy érzed, ha ott bent a szíved, a lelked ezt súgja.. ha ránézel valakire és azt dobogja a szíved, hogy igen, igen igen , igen… na akkor, csak akkor szabad azt a becses szót használni. Nem szabad elcsépelni és mondani fűnek – fának, de még bokornak sem..:)
Nekem 12 . Neked egy híján talán 13 és van akinek ez semmi.
Barátnőm nevet.. Rápislantok.. na jóó… tuti horror lesz ma..:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: